Dávid Ibolya igazságügyminiszter rövid magánlátogatást tett Szilágysomlyón, s az alkalomból a Szent Koronáról tartott előadást. Elmondta, hogy kezdeményezője volt a 2000. évi I. törvénynek, pontosabban az emlékezőtörvénynek, amely összekapcsolja az ezredforduló magyarságát az elmúlt korok magyarságával, és amely törvény kimondja: "A nemzedék, amelynek megadatott, hogy a történelmet tagoló évezredek egyikéből átléphessen a másikba, egyaránt pillant a múltba, hogy számvetést készítsen a nemzet elmúlt ezer esztendőjéről, s a jövőbe, hogy felkészüljön a következő évezredre. Ezer évvel ezelőtt első királyunk, Szent István megkoronázásával a magyar nép a keresztény hitre térve egyesült Európa népeivel. Azóta Magyarország a keresztény Európa szerves része. Ez biztosította a magyarság fennmaradását és évszázadokon át betöltött meghatározó szerepét. Magyarország ma is Szent István államalapító művén nyugszik ". Erdélyi körútja végén Dávid Ibolya a Romániai Magyar Szó olvasóinak a következő üzente: "Sikerült eljutnom Brassóba, Háromfaluba, Négyfaluba, Pürkerecre az őseim sírjához. Sikerült eljutnom Zajzonba, ahol Zajzoni Rab István költő rokonságom s a felmenőim közé tartozik; sikerült meglátogatnom szülőházát s megkoszorúznom a Brassóból kivitt síremlékét. Mindig büszke vagyok arra, hogy a hétfalusi csángók között az ember érzi az alkotóerőt s -kedvet, ami bennük van. Most is például a katolikus plébános úr csodáit néztem végig, hogy tudta megteremteni a Márton Áron Háztól kezdve két templomépítés és vendégház építéséig mindazt, ami ahhoz a szolgálathoz kapcsolódik, amit egy lelkésznek el kell látnia, mert szolgálja a jó Istent, a magyarságot és a magyarság megtartó erejét. Hogy mit üzennék az elszakított részeken élő magyarságunknak? Nagyon sok hitet, nagyon sok kitartást, hogy ha a Trianon óta eltelt 80 évet kibírtuk, akkor az a néhány év, amely elválaszt minket egy Európa uniós csatlakozástól, az már nem olyan hosszú idő. Én hiszen, hogy az unió lesz az egyetlen történelmi realitás arra, hogy a magyarság újra egymásra találjon gazdasági és kulturális értelemben is; és azt is hiszem, hogy a magyar diplomácia mindent megtesz annak érdekében, hogy Románia is mihamarabb az unió tagországa legyen, és ebben az erdélyi magyarságnak orrmotor szerepet kell betöltenie, ő lesz a hídja a magyar és a román uniós csatlakozásnak. Mindig azt mondom, hogy a lámpás szerepét csak az vállalhatja, akinek erős a hite, és meg tudja tartani az egységét. Ezért nagyon fontos, hogy a magyarok összetartsanak, a hitüket tudják megtartani abban, hogy lesz még egy nagy Európa Unióban egy nagy magyar nemzeti kultúrának. /Fejér László: Millenniumi emlékezés Szilágysomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./
2002. július 6.
Hétfalut mutatta be Szabó Csaba. Kétnyelvű helységnévtábla: Sacele - Négyfalu. Négy egymáshoz nőtt: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu, közigazgatási szempontból egyetlen település. Négyfalu a hétfalusi csángók földjének nyugati tömbje. Jóval messzebb újabb egymáshoz tapadt település: Háromfalu /Tatrang, Pürkerecz és Zajzon/. Ez a településtömb a hétfalusi csángók földje, Brassó megye legnagyobb összefüggő magyar nyelvszigete. Mélyen gyökerezik a hét falu magyar lakosainak lelkében a közös eredet tudata. Szabó Csaba elcsángált honfoglalóknak nevezte őket. Itt találkozik a Huntington-világ a keleti kultúrkontinenssel. Dr. Magdó János orvos /Türkös/ már évtizedek óta kutatja szűkebb pátriája történelmét. A csángó elnevezés a székelyes elcsángálásból jön, de figyelemre méltó az az elmélet is, amely határőrvidéknek tekinti Hétfalut, ahol baj esetén riadót fújtak, harangot húztak, csengettek - csangettek. A hétfalusi minták mását keleten, távoli rokonaink múzeumaiban lehet fellelni. Például a sajátos női fejfedő, a csepesz kifejezetten keleti, tatár eredetű, és nemigen lehet sehol máshol fellelni. Idegen elem a térség népviseletében a hámosrokolya is. Ez is keleti eredetű. Vagy itt van a fehérruhás gyászuk. Még 1939-ben is éltek itt olyan öreg nénik, akik átok mellett hagyták meg gyerekeiknek, hogy fehérben temessék el őket. Fehér volt a konfirmálás, a menyegző, a temetés. - Sikerült újraindítani az egyik múlt századi lapot, a Hétfalut is. Havonta jelenik meg, a Brassói Lapok mellékleteként. /Szabó Csaba: Elcsángált honfoglalók. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./
